Valami, hajt ... Éreztem, hogy talán most. Beültem a kocsiba és odamentem. Éppen beesteledett, a levegőben érezni lehetett némi virág illatot. Csak bámultam a házat amiben ... Üvegcserepeken lépkedtem, múltkor még nem volt ott. Talán pár perc és ...
Hmmm
Talán Isten is szerette volna, hogy valami tisztázódjon, hisz ...
A lámpa felkapcsolódott, és Ő volt az, nem is tudom már a mozgásából, hogy ő az. Közelebb mentem.
- Szia -
- Szia -
- Mit keresel itt? - Éreztem, hogy valami nem stimmel, a kérdés mint egy ökölcsapás a gyomorba. Közelebb szerettem volna lépni puszi miatt, elhátrált tartva az 1 lépés távolságot. Ez is fájt.
- Én nem bírom nélküled ... -
- Te annyit hazudtál ... -
- Én? ... Neked nem tudok hazudni, minden igaz ami történt. -
- A feleséged telefonon zaklatott, még a ...... séggel is fenyegetett -
- Sajnálom, ... ne haragudj, ... az nem én vagyok - el nem tudom képzelni, hogy más szavainak hisz, az is fájt, hogy megkérdőjelzett, (HIT? tehát nem azt hiszi amit érez, "érzett" hanem, más szavainak. Klassz. Akkor a hit az mások szavai ... Én aszt hiszem, az érzésre nincsenek szavak, kérdeztem tőle ...
- Jól vagy azért? -
- Igen, köszönöm. Nekem van egy szerető férjem ... -
- Nekem nem kell védekezz, és magyarázkodj -
- Átkozom a napot mikor megismertelek ... - Ez a könnyfakasztó, pillanat volt, remélem nem látta.
- Hogy mondhatsz, ilyet, nekem te vagy a minden. -
- Nekem meg nem TE! - Nem tudtam már mit mondani, megbántott volt, Bármit mondhattam volna csak rontott volna, haragudott rám, Még jó, hogy sietett, Az átkozom a napot még vagy kétszer mondta ... Meg a szerető férjemet is. Kész voltam, tehetetlen ... Hogy hihetett ilyet?
- Hazug vagy! - Csattant rám megint.
- Neked nem tudnék ártani, és nem tudom mit mondott a feleségem, (de nem is érdekel, gondoltam magamban) Az nem én vagyok ... -
- Hagyjál békén és ne keress! -
- Tudd, hogy nekem, te vagy az egyetlen ... -
Nem tudom, lehet törlöm ezt a bejegyzést, Ha megtalálja ... Hm, úgy sem keres. Láttam ahogy a szívemből ömlik a vér, mint a halál előtti pillanat, melegséggel tölt el, ez az utolsó ajándék az élettől. A dolgok összekeveredtek nagyon bennem, mint egy pohár koszos víz. Nem lehetett tisztán látni. Talán, ha leülepedik, akkor, majd? De mikor? Ha hiszek mindenben, akkor ennek így kellet lennie, de minek is. Jól meg mondta. Fuldokoltam. Aztán ment. Nem tudok rá haragudni, Szeretem, Nem tudom másoknál ez hogy zajlik mit éreznek, de talán olyan ami legbelső ELSŐ kérdés ott legbelül, a válasz rá, hogy ő az ... Nem tudom jó ezt tudni, lehet csak jobb remélni. Nem értem, hogy feltételezi, hogy hazudok, szőrnyű ezzel szembesülni. Még néztem ahogy beszáll a kocsiba és elhajt. Régebben az elakadásjelzőével is elköszönt ..
