Segítettem valakinek árulni a portékát, a nézelődő több volt mint a vásárló. Valahogy azt vettem észre az emberek teljesen mások mint én ... valsz csak egy nagyon szűk részt látok és még egy annál inkább szűk résszel beszélgetek.
- De itt aztán ... - hallatszik ki belőlem ... komolyan néha arra gondoltam ő nem a másik megyéből, hanem egészen pontosan egy eddig fel nem fedezett GALAXIS-ről jött. FÉNY évekre (lemaradva??)
Különben azt tetszett mikor hülyének néznek, és ebbe szerepbe belemegyek aztán mikor adagolom neki, egyszer csak mondja, ne szórakozz velem, ja ő + hülyének néz? nézhet? ő mérgelődik, nekem meg egy jó mosoly ... Király!
A szomszédok is vették a lapot, hogy a rokon "gyerek" előtte valami bohóc, vagy udvari bolond lehetett xd ... Mondtam, hogy nem kell mindent komolyan venni, elég, ha a másik szemében nézel ... olvasol!!!
Ez itt nem megy, itt minden tekintet más, gyanakvó, csodálkozó, ámuló, és mindegyikhez aki kérdez annak egy kielégítő választ adj, (tuti! jobb volt mint 1 keresztrejtvény! Szeretem mikor gondolkodni, "dönteni" is kell nem csak ... mit is? ez a költői kérdés) úgy hogy legyen benne utalás a következő mondatra is.
Az eladás a fontos, nem a beszélgetés. Hallatszott a szomszédoktól az itiner. Úgy, hogy te "kedves vásárló le vagy ..." a szomszédok szerint, szerintem alkalmazottak voltak nem (tulajdonosok) részesedésért. (ha fixért akkor bele ... ha meg részesedésért akkor RÁBESZÉL, már akit tud.) nem is tudom melyik a jobb, de, ha hozzád szól egyből el tudod dönteni
Csak segítettem, nem pénzért, hanem csak úgy ...
Nem tudom nem is ezt szerettem volna szavakba önteni. De úgy ki akart mászni a meg nem emésztettek közöl. A Kedves nézelődök közt voltak akik egy- egy mély tekintettel tudatták, hogy "szép minden" (ezt onnan gondolom, hogy az portékára szemet sem vetettek. ) Az idő is csodálatos volt, ennek is volt köszönhető rengeteg sétáló. Egy régi haverom, húga is erre vetődött, ...
- Szia! -
- Szia! - puszi
- De rég nem láttalak! - mondta mosolyogva
- Hát, szalad az idő. -
- Hát te, semmit nem változtál. - nekem is hasonló ugrott be.
- Te sem, ... Jól nézel ki te is. - és ez nem csak a kötelező udvariaskodás volt.
- Az én hajam is őszesedik nyugi, csak festetem, ilyen meliresre - erre nem nagyon tudtam mit mondani, aztán folytatta
- Mióta is nem ... ? 20 éve is van? nem? - szerintem kerekített ..
- 18 -ra mérget vennék ... - hagyatkoztam az idő érzékemre.
- Ba..ki, tényleg az arcod, semmit sem változott - simította végig ujjaival, hangsúlyt adva. Mindig is szabad-szájú volt jólesett, látni is. -
- Sietnem kell sajnos, a lányomék itt vannak Reims-ből, és nagyon várnak. -
- Menj nyugodtan - mosolyogtam rá ...
- Jó, megyek. - Búcsú puszi
- Szia! - és a derekamra tette a kezét, nem a vállamra ...
- Szia! - jó volt találkozni. - szóltam utoljára még visszanézett, mosolyogva ...
***
Ami szerintem a dologban megfog, megfogott az nem más, hogy akit kedvelünk, azt mindig szépnek látjuk, hisz ami fontos az az ahogy a legbelsőink ítélik meg egymást, enni az egész ...
hiszen mennyire más hallani, hogy ...
- Már megint mi a ... csináltál, hogy így összekented magad ... be ne gyere ide így ...
or
- Na, vedd le gyorsan azt a koszos ruhát, hozok egy másikat ...