... annyira várom, hogy megtalálj, hogy érezd mennyire ...
Talán engedtem kicsit, hogy megérints, vagy te? ... csodálatos, sóhajtok, az illatod, áhh az ízed' kívánlak, ...
Talán emlékszel mikor arról beszélgettünk, hogy ...
- Érdekes, veled nem veszekedtem - csak mosolyogtál és azt mondtad,
- Szerintem olyan természetes - és, hogy ..
- Nincsenek véletlenek ... -
Hm, nincsenek, összeszorul a mellkasom, vagy én feszítem meg, mint egy bokszoló meccs közben, hogy enyhítse az "ütés" fájdalmát, de ez más, ez nem fizikai, hanem ...
Néha túl sokat gondolkozom a dolgokon, és azt vettem észre, hogy ... a legnagyobb titok, a (mondhatom, hogy ez az?) hisz, ha a másik emberkeének örömet szerzünk, te is tudod, milyen jó! Igen és mikor ez nem "kényszer" hanem, pusztán a másik ... ÉN miattam van (ezt elhiszed magadban akkor ...) akkor az ... az egy olyan ami elkísér végig ...
Hisz, ha nem ezen "vonalon" éred el akkor nem megy, saját magadat nem tudod "kielégíteni" ezzel a gondolattal ... hisz úgy vagyunk (beszabályozva) hogy ez VÉLETLENÜL SEM ALAKULHAT KI !!!
Hisz akkor, mindenki egyedül lenne 
Most nekem, nehogy azt próbáld mondani, hogy nem vagy egyedül! 
fizikailag lehet, de ott belül, ott ... ott ahol a madár sem jár ...
Mindannyian saját magunkat csapjuk be .. dolgokkal. De ez egy feneketlen kút, Remélem ezt tudod.
A mágnesek jutnak eszembe, mikor egymásnak ugranak, külső hatás nélkül, és még erősebbek ketten, gyakorlatilag nem is lehet, de ez a társadalom, a maga normáival, "Tanításaival" mégis szét szedi ezt a láthatatlan erőt, vakká teszi a lelkeket ...
... & ne mond nekem, hogy ez nem volt igaz! Emlékszem mikor azt mondtad igen egy kicsit megszédültem, küzdöttél ellene, mert nekem így jó ... + úgy is elmúlik! Hm ... Ja, el ... Csak akkor ne gondolj, jó!? Ne gondolj azokra az emlékekre, amik velünk, türténtek, amik nem véletlenek voltak ...
A szerelem az igazi kaland az életben ...
