Minden reggel van egy csodálatos pillanat, amikor azt érzed talán MA. Ma jön az aki ellen nem fogok mit tudni tenni, aki elöl nem rejtem el magam, aki nyugalmat ad, hisz bízok benne. Vele minden öröm, még amihez nem fűlik a fogam az is könnyedén megy ....
... talán addig tart gondolat, míg a kávédat kortyolod, kinézel az ablakon és látsz, érzel, talán nagyobbat is szippantasz a levegőből (ez egy sóhaj volt?), még az ablakot is kinyitod kimész a teraszra vagy csak kinézel, hogy messzebb láss ...
Aztán szembesülsz a nagy "büdös" helyzettel, akivel vagy, nem érted (van oda) … egyedül vagy és nincs kivel megosztanod a dolgokat.
Aztán belevágsz a napi dolgokba & ez a gondolat Hopp, már el is szállt. Csak nyomod az ipart, elterelve gondolataidat, +magyarázod magadnak, hogy így jó, ez van & kész. Este mikor megpihensz, pár szem könny szökik ki a szemed sarkán keresztül, aki tudatja veled, hogy tévedsz, ennek nem kéne így lenni. A szívedre, hallgattál? ...
Mert a szív tudja ... hogy ...( Ja te nem tudtad??? a szívnek kéne engedni a boldogsághoz! … )
Teljesen más... érezni azt, hogy 1 szív értünk dobog, az ezt a reggeli gondolatot nem engedi el bennünk dobog, & a szerelmünk szemében is. tovább görgeti a gondolatot, talán elmész vele valahova, hisz már voltál ott mással de nem sikerült ..
Átéled a dolgot még egyszer, és rájössz nem a helyszínnel voltak a gondok, hanem az igazi érzések az iránt akivel ..
Rájössz, hogy egyszerűen milyen jó ember. Csodálkozol, hogy más ezt nem így látja, (irigyek) mert a dal nem nekik szól ...
