Két "apró" falevél
Ki egymás "takarásában" él ...
Érzi milyen a "mögé" bújni
Benne megmártózni
Mint édes gondoskodás
öleli át ...
Érezted, az ilyen csodát.
Tudja szív érte dobban ...
A tűz lángra lobban,
Nem szavakkal teszi meg
Tetteivel "csipked meg"
S, ha hátat forgat
Neki sosem takarja
A holdat.
Mikor felnéz este az égre
Ezer csillag suttogja
"hiszen vár ..."
Menj, már érte ..
