Mindig csak reménykedem valamiben és várok valamire. Csak attól félek, hogy közben eltelik az életem. Amiből persze, csak egy van, úgy mint neked (!) & nem úgy mint a játékokban. Egy zsarolásban vagyok, Szerintem aki szeret az nem ilyen, ott a "finomabb" dolgok nyernek teret, a lehettletnyi pillanatok, hisz ezet az "álarctalanok" érzékelik csak. Mikor mondanak dolgokat és a szemükből más szineket látni és, ha a szavaiva vetítjük, az olvasat egészen más. Mintha álmodtam volva. Pedig éreztem, milyen lehet boldognak lenni.
Nagyon sokat dondolkodom, hogy hol ....
De hát az egész olyan megfoghatalan, mégülis, mikor ... akkor egyfajta időtlenség volt megfogható és nem volt megfelelelési " norma " ez nem sürgetett, és talán önmagam lehettem vele ...
Ez lehet a nagy titok, ez már egy olyan belső bizalom két ember között ami fel sem fogható. Mégis vannak rá irigyek akik mérget öntenek, zsarolnak és fenyegetnek, csak azt tudnám, hogyan képzelik, hogy ezt az érzést egyáltalán el tudnák érni ... ?
