Milyen is? Valahogy nem lehet leírni, mint valami építőkockával "játszó" aki érzi, hogy ide hiányzik. Önálló arca nincs, hisz mindenkinek "másképp jön le". Kockáiból "értékeiből" mindenki mást rak ki, ezért mindenkinél egy kicsit más. A közös bennük a megfoghatatlanság. & az, ha van ott valami a helyén, akkor nem vesszük észre, hogy erre ezen a földi pályán, nincs időnk. Nem "cseréljük" ki, pedig a szívünk megsúgta, hogy nem ő az. Nem ismerjük be, hogy ... már tudjuk.
Csak könnyekkkel küzdünk és belül fáj.
Ez nem olyan mint egy puzzle, amiből, ha kirakjuk ugyanaz a "darab" hiányzik és közhírré lehetne tenni, hogy milyen. (sokkal rosszabb lenne, hisz nem az egyediségével, hogy hozzánk passzol, nyerné el a bámulatunkat.)
Pedig, MINDENKI arra vágyik, hogy ... megtalálja.
