„Élsz, s egyszerre megrohan a kaland.
Mi ez a kaland?
Nem ismertél meg senkit, nem nevetett szemedbe az olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis történik ez órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas lesz és veszélyes. Mindenfelé jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van.
Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset.
A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álmos-ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz.
Megérted, hogy élsz.
- Ez az egyetlen kaland."
/ Márai Sándor /
